Csan

A csan vagy chan buddhizmus (kínai: 禪, amely a 禪那, pinjin: chánnà rövidítése, a szanszkrit: dhjána kifejezésből, melynek jelentése „meditáció” vagy „meditatív állapot”[1]) a mahájána buddhizmus egyik iskolája, amely Kínában fejlődött ki a 6. század után és a Tang és a Szung-dinasztia domináns vallásává vált. A Szung-kor után a csan többé-kevésbé összeolvadt a Tiszta Föld buddhizmussal.

A csan buddhizmus déli irányban terjedt Vietnámba és kelet felé Koreába (ahol szon néven ismert), majd a 13. században Japánba, ahol zen néven vált ismertté. A csan/zen hagyomány a buddhizmus egyik legismertebb irányzatává vált a nyugati világban.

  1. Kasulis 2003, 24. o.

From Wikipedia, the free encyclopedia · View on Wikipedia

Developed by Nelliwinne