Eleusza

Az Eleusza (vagy Eleousa; görögül Ἐλεούσα – irgalom, vagy könyörület) a Szűz Mária a gyermekkel ikonográfiai ábrázolásának egy olyan típusa az ikonfestészetben, ahol a gyermek Krisztust édesanyja szeretettel magához öleli, arcuk egymáshoz simul.^[1] A nyugati egyházban a típust gyakran a Könyörületes Istenszülőnek nevezik.

Az ikon néhány variációban megjelenhet az ülő Istenszülővel, álló alakban is ábrázolhatják. A Szűz a gyermek Jézust a jobb karján tartja, esetleg a balján, vagy mindkét kezében, majdnem vízszintes helyzetben; az Istenszülő a szabad kezében virágot (általában rózsát, a Szűz egyik szimbólumát), gyümölcsöt (alma, körte, szőlő vagy gránátalma – mind Krisztus Passiójának és az eredendő bűnből való megváltásnak a szimbóluma), vagy jogart (mint a Mennyek Királynője) tart. A gyermek Jézus kezében tarthat madarat (a lelkek megváltásának szimbóluma), gyümölcsöt vagy gömböt (mint a Világ Uralkodója). Lehet, hogy jobb kezét áldásra emeli, vagy csak az édesanyjába kapaszkodik, gyakran a bizánci Eleusza (gyengédség) Istenanya-típusból származó gesztussal átkarolva annak nyakát. Az Eleusza a keleti ortodox hagyományban a Theotokosz (Istenszülő, Szűz Mária) leírására és dicsőítésére is használatos kifejezés is.

A bizánci talajon kifejlődő ikontípus legkésőbb a tizenkettedik században elterjedt Olaszországban, Franciaországban, Angliában, Németországban és Oroszországban. A bizánci művészetben ennek a típusnak a legszembetűnőbb példája a Vlagyimiri Theotokosz (istenszülő) híres, a 11. század végéről vagy a 12. század elejéről származó ikonja, amely jelenleg a moszkvai Tretyakov képtárban található. Egy 11. századi görög zsoltár miniatűrje a berlini Keresztény Régészeti Egyetem gyűjteményében, és egy 11. századi freskó a kappadókiai Tokale-Kilisse-ben látható.

1. ↑ The icon handbook: a guide to understanding icons and the liturgy by David Coomler 1995 ISBN 0-87243-210-6 203. oldal