Bizmut

83 ólom ← bizmut → polónium Sb ↑ Bi ↓ Mc 83 Bi Periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	bizmut, Bi, 83
Latin megnevezés	bisemutum
Elemi sorozat	másodfajú fémek
Csoport, periódus, mező	15, 6, p
Megjelenés	csillogó vöröses fehér
Atomtömeg	208,98038(2)  g/mol
Elektronszerkezet	[Xe] 4f14 5d10 6s² 6p³
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 32, 18, 5
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	szilárd
Sűrűség (szobahőm.)	9,78 g/cm³
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on	10,05 g/cm³
Olvadáspont	544,7 K (271,5 °C, 520,7 °F)
Forráspont	1837 K (1564 °C, 2847 °F)
Olvadáshő${\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }}$	11,30 kJ/mol
Párolgáshő ${\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }}$	151 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 25,52 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k T/K 941 1041 1165 1325 1538 1835
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	romboéderes
Oxidációs szám	3, 5 (enyhén savas oxid)
Elektronegativitás	2,02 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 703 kJ/mol
	2.: 1610 kJ/mol
	3.: 2466 kJ/mol
Atomsugár	160 pm
Atomsugár (számított)	143 pm
Kovalens sugár	146 pm
Egyebek
Mágnesség	diamágneses
Fajlagos ellenállás	(20 °C) 1,29 µΩ·m
Hőmérséklet-vezetési tényező	(300 K) 7,97 W/(m·K)
Hőtágulási együttható	(25 °C) 13,4 µm/(m·K)
Hangsebesség (vékony rúd)	(20 °C) 1790 m/s
Young-modulus	32 GPa
Nyírási modulus	12 GPa
Kompressziós modulus	31 GPa
Poisson-tényező	0,33
Mohs-keménység	2,25
Brinell-keménység	94,2 HB
CAS-szám	7440-69-9
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A bizmut izotópjai izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás mód energia (MeV) termék 207Bi mest. 31,55 y ε 2,399 207Pb 208Bi mest. 3 368 000 y ε 2,880 208Pb 209Bi 100% (1,9±0,2) ×1019y α   205Tl
Hivatkozások

A bizmut (nyelvújításkori magyar nevén: keneny) a 83-as rendszámú kémiai elem, vegyjele Bi. A másodfajú fémek közé tartozó,^[1] kemény, rideg, nagy szemcsékben kristályosodó, terméselemként és ércásványaiban is megtalálható, ritkán előforduló elem.

Fémes elem,^[1][2][3][4] bár néhány forrásban a félfémek közé sorolják.^[5][6] Rossz hővezető, nem mágnesezhető, de mágneses mezőben és különböző nyomásviszonyok alatt elektromos vezetőképessége változik. Olvadáspontja alacsony, szilárdulási fázisban térfogata növekszik.

Sokáig a bizmutot tekintették a legnagyobb rendszámú stabil elemnek, de 2003-ban felfedezték, hogy rendkívül gyengén, de radioaktív: egyetlen primordiális izotópja, a bizmut-209 alfa-sugárzó,^[7] felezési ideje több, mint egymilliárdszorosa az Univerzum becsült életkorának.^[8][9] Rendkívül hosszú felezési ideje miatt azonban szinte minden szempontból stabil elemnek tekinthető.^[9]

1. ↑ ^{a b} Az elemek kémiája II.. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 750. o. (1999). ISBN 963 18 9144 5 
2. ↑ Hans Breuer: Kémia. Atlasz sorozat. Athenaeum 2000 Kiadó Kft., 2003., 169. oldal. ISBN 963-9471-35-6
3. ↑ Természettudományi kisenciklopédia. Gondolat, Budapest, 1987., 709. oldal. ISBN 963-281-740-0
4. ↑ A Dictionary of Chemistry. Oxford University Press, 2008., 73. oldal. ISBN 978-0-19-920463-2
5. ↑ Römpp vegyészeti lexikon: Első kötet A–E. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 359. o. (1981). ISBN 963 10 3270 1 
6. ↑ Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 115. o. ISBN 963-05-6928-0  
7. ↑ Lente Gábor (2009). „Sugárzó bizmut”. Középiskolai Kémiai Lapok XXXVI. (1). ISSN 0139-3715.  
8. ↑ Dumé, Belle. „Bismuth breaks half-life record for alpha decay”, Physicsworld, 2003. április 23. 
9. ↑ ^{a b} Kean, Sam. The Disappearing Spoon (and other true tales of madness, love, and the history of the world from the Periodic Table of Elements). New York/Boston: Back Bay Books, 158–160. o. (2011). ISBN 978-0-316-051637