Caius Iulius Caesar

Caius Iulius Caesar
Római Köztársaság pontifex maximus
Hivatali idő i. e. 63 – i. e. 44
Római Köztársaság quaestor és praetor
Hivatalban Hivatalba lépés: i. e. 70 és i. e. 61
Római Köztársaság consul
Hivatalban Hivatalba lépés: i. e. 59 i. e. 48 i. e. 46–i. e. 44
Római Köztársaság dictator
Hivatalban Hivatalba lépés: i. e. 44
Katonai pályafutása
Csatái	második római polgárháború galliai háborúk
Született	i. e. 100. július 13.[1] Róma
Elhunyt	i. e. 44. március 15. (55 évesen) Róma
Sírhely	Temple of Caesar
Párt	néppárt
Szülei	Aurelia Cotta III. Caius Iulius Caesar
Házastársa	Cornelia Cinna (i. e. 84–i. e. 82) Pompeia (i. e. 68–i. e. 60) Calpurnia Pisonis (i. e. 59–i. e. 44)
Élettárs	Servilia Caepionis VII. Kleopátra Tertulla Eunoë Mucia Tertia Cossutia Lollia Postumia Sempronia Pomponia Clodia Postumia Marco Vitrubio Mamurra IV. Nikomédész Nysa
Gyermekei	Iulia Caesaris XV. Ptolemaiosz Augustus római császár
Halál oka	gyilkosság
Vallás	római
A Wikimédia Commons tartalmaz Caius Iulius Caesar témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk az ókori római államférfiról szól. Hasonló címmel lásd még: Cajus Julius Caesar német (CDU-)politikus.

A „Julius Caesar” című lap ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Julius Caesar (színmű).

A „Caesar” című lap ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Caesar (cím).

Caius Iulius Caesar (vagy Gaius Julius Caesar [ejtsd juliusz kaiszar,^[2] illetve juliusz cézár^[3]]; i. e. 100. július 12./13. – i. e. 44. március 15.) római hadvezér és politikus. Fontos szerepet játszott a köztársaság felszámolásában és a császárság intézményének létrehozásában. Elfoglalta Galliát, és elsőként vezetett hadjáratot Britanniába – mindkettőt saját kezdeményezésre. Minden idők egyik legnagyobb hadvezére (stratégája) volt és nagyszerű politikus is (mindkettő alatt leginkább az értendő, hogy kitűnően tudott bánni az emberekkel). Jelentősége az ókor történetében Nagy Sándoréval vetekedik.

Kiépülő egyeduralma a királyságot (egyszemélyi uralmat) átoknak tekintő Rómában hamar komoly ellenérzésekkel találkozott. Polgárháború bontakozott ki ellene, amit megnyert, és az így létrejött birodalom vitathatatlan urává lett. Mélyreható reformokba kezdett. Élethossziglani dictatorrá nyilvánította magát és erőteljesen központosította a köztársaság kései éveiben szétzilálódott közigazgatási rendszert. Mondhatni, mindent sikerült megnyernie, csak polgártársait nem: Róma nem tolerálta őt. Az egyre hangosabb zúgolódást és a diktatúrát látva Marcus Brutus és több szenátor összeesküdött és meggyilkolták Caesart, abban a reményben, hogy sikerül megmenteniük a köztársaságot. A merénylet után azonban polgárháború tört ki Caesar hívei (Octavianus, Marcus Antonius, Lepidus) és a köztársaságiak (Brutus, Cassius, Cicero és még sokan mások) között.

1. ↑ Antony Kamm. Julius Caesar: A Life. Routledge, 20. o. (2006. szeptember 27.). ISBN 978-1-134-22033-5 
2. ↑ Restituált kiejtés szerint
3. ↑ Erasmusi kiejtésmód szerint.