|
Általános
|
Név, vegyjel, rendszám
|
cink, Zn, 30
|
Latin megnevezés |
zincum
|
Elemi sorozat |
átmenetifémek
|
Csoport, periódus, mező
|
12, 4, d
|
Megjelenés |
kékes halvány szürke
|
Atomtömeg |
65,38(2) g/mol
|
Elektronszerkezet |
[Ar] 3d10 4s²
|
Elektronok héjanként |
2, 8, 18, 2
|
Fizikai tulajdonságok
|
Halmazállapot |
szilárd
|
Sűrűség (szobahőm.) |
7,14 g/cm³
|
Sűrűség (folyadék) az o.p.-on |
6,57 g/cm³
|
Hármaspont |
692,65 K, 0,000065 Pa
|
Olvadáspont |
692,68 K (419,53 °C, 787,15 °F)
|
Forráspont |
1180 K (907 °C, 1665 °F)
|
Olvadáshő![{\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/90e68ab87943715da020d0a09b156395592b1978) |
7,32 kJ/mol
|
Párolgáshő ![{\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }}](https://wikimedia.org/api/rest_v1/media/math/render/svg/bcd6bd8f21e5d154024f6ff5003c75a1f6f0a124) |
123,6 kJ/mol
|
Moláris hőkapacitás |
(25 °C) 25,390 J/(mol·K)
|
Gőznyomás
P/Pa |
1 |
10 |
100 |
1 k |
10 k |
100 k
|
T/K |
610 |
670 |
750 |
852 |
990 |
(1185)
|
|
Atomi tulajdonságok
|
Kristályszerkezet |
hexagonális
|
Oxidációs szám |
2 (amfoter oxid)
|
Elektronegativitás |
1,65 (Pauling-skála)
|
Ionizációs energia
|
1.: 906,4 kJ/mol
|
2.: 1733,3 kJ/mol
|
3.: 3833 kJ/mol
|
Atomsugár |
135 pm
|
Atomsugár (számított) |
142 pm
|
Kovalens sugár |
131 pm
|
Van der Waals-sugár |
139 pm
|
Egyebek
|
Mágnesség |
diamágneses
|
Fajlagos ellenállás |
(20 °C) 59,0 nΩ·m
|
Hőmérséklet-vezetési tényező |
(300 K) 116 W/(m·K)
|
Hőtágulási együttható |
(25 °C) 30,2 µm/(m·K)
|
Hangsebesség (vékony rúd) |
(szobahőm.) (rolled) 3850 m/s
|
Young-modulus |
108 GPa
|
Nyírási modulus |
43 GPa
|
Kompressziós modulus |
70 GPa
|
Poisson-tényező |
0,25
|
Mohs-keménység |
2,5
|
Brinell-keménység |
412 HB
|
CAS-szám |
7440-66-6
|
Fontosabb izotópok
|
|
Hivatkozások
|
A cink (régies magyar nevén horgany) egy fémes elem, átmenetifém. Rendszáma 30, vegyjele Zn, relatív atomtömege 65,38, elektronszerkezete [Ar]3d104s². Szobahőmérsékleten kékes színű, rideg, porítható. A vegyületeiben gyakorlatilag mindig +2 oxidációs számú. Ötvözetei közül a sárgarezet már a történelem előtti időkben ismerték. Magát a cinket Európában csak i. sz. 1300 körül állították elő, miközben a késő ókortól ismertek cinktárgyak és cinkkel bevont fémek.[1] A természetben a cink öt stabil izotópból áll; tizenhat további instabil izotópja ismert. Az elem neve a német Zink névből ered.
- ↑ A cink és a horganyzási folyamat története. [2017. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. április 16.)