Back Depeche Mode Afrikaans ديبيتش مود Arabic ديبيتش مود ARZ Depeche Mode AST Depeche Mode Azerbaijani دپش مد AZB Depeche Mode Byelorussian Depeche Mode BE-X-OLD Депеш Мод Bulgarian Depeche Mode Breton
| Depeche Mode | |
 | |
| A Depeche Mode 2006-ban | |
| Információk | |
| Eredet |  Basildon, Essex, Anglia |
| Alapítva | 1980 |
| Aktív évek | 1980–napjainkig |
| Műfaj | New Wave, Szintipop, elektropop, indusztriális zene, Elektronikus Rock |
| Kiadó | Mute, Sire, Reprise, Capitol, Virgin, Columbia |
| Tagok | |
| Dave Gahan Martin Gore | |
| Korábbi tagok | |
| Vince Clarke (1980–1981) Alan Wilder (1982–1995) Andrew Fletcher (1980–2022) | |
| Hangminta | |
 Dreaming of Me?* | |
| A Depeche Mode weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Depeche Mode témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Depeche Mode egy synthpop és new wave irányzathoz sorolható brit együttes, amelyet 1980-ban alapítottak Basildonban, Angliában. Máig sikeres és ismert, modern könnyűzenét játszó zenekar, Magyarországon is jelentős rajongótáborral rendelkezik.
A Depeche Mode az újromantikus és új hullámú együttesek időszakában alakult, az ezekbe a kategóriákba sorolható együttesek közül a Mode lett az egyik legsikeresebb és leghosszabb életű. Az együttes közeli barátjaként számontartott, a Mute Records elnökeként ismert Daniel Miller szerint a "new wave" helyett „futurista” szó pontosabban jellemzi őket. 2009 elejéig több mint százmillió lemezt adtak el, 45 kislemezzel szerepeltek a brit kislemez slágerlistán. A zenekar minden egyes stúdióalbuma bekerült a Top10-be az Egyesült Királyságban, az USA-ban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Svédországban, Dániában, Svájcban és Belgiumban, valamint további 20 másik országban.[1] 2006-ban a Depeche Mode kapta az MTV Europe Music Awards legjobb együttesnek járó díját.
A Depeche Mode útja zeneileg a könnyed, időnként már-már rágógumiízű, táncolható szintipoptól (Speak and Spell, A Broken Frame) egy több lemezből álló átmeneti, kísérletező korszakon keresztül (Construction Time Again, People Are People, Violator) az ipari hangzással feldúsított, erősen sample-alapú és egyre sötétebbé, komorabbá váló elektropopon át (Black Celebration, Music for the Masses, Some Great Reward) egészen a gitár alapú, underground jellegű alternatív-indusztriális rockzenére való kacsintgatásig (Songs of Faith and Devotion, Ultra) vezetett, majd onnan a kilencvenes évek eklektikus elektronikus zenéjébe (amely igen sokat köszönhet a Depeche Mode-nak is) torkollt vissza.