Radon

86 asztácium ← radon → francium Xe ↑ Rn ↓ Og 86 Rn Periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	radon, Rn, 86
Latin megnevezés	radon
Elemi sorozat	nemesgázok
Csoport, periódus, mező	18, 6, p
Megjelenés	színtelen
Atomtömeg	(222)  g/mol
Elektronszerkezet	[Xe] 4f14 5d10 6s2 6p6
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 32, 18, 8
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	gáz
Olvadáspont	202 K (-71 °C, -96 °F)
Forráspont	211,3 K (-61,7 °C, -79,1 °F)
Olvadáshő${\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }}$	3,247 kJ/mol
Párolgáshő ${\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }}$	18,10 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 20,786 J/(mol·K)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k T/K 110 121 134 152 176 211
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	köbös lapközéppontos
Oxidációs szám	0
Elektronegativitás	2,2 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 1037 kJ/mol
Atomsugár (számított)	120 pm
Kovalens sugár	145 pm
Egyebek
Mágnesség	nem mágneses
Hővezetési tényező	(300 K) 3,61 mW/(m·K)
CAS-szám	10043-92-2
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A radon izotópjai izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás mód energia (MeV) termék 211Rn mest. 14,6 h ε 2,892 211At Alfa 5,965 207Po 222Rn 100% 3,824 d Alpha 5,590 218Po
Hivatkozások

A radon a periódusos rendszer 86. eleme (vegyjele: Rn). Színtelen, szagtalan és radioaktív (egészségre ártalmas) nemesgáz; az egyik legnehezebb gáz. Legstabilabb és egyben leggyakoribb izotópja a ²²²Rn, az ²³⁸U (urán) bomlási sorának tagja. A jóval ritkább ²²⁰Rn (toron) a ²³²Th, a ²¹⁹Rn (aktinon) pedig az ²³⁵U bomlási sorának terméke. A radioaktív háttérsugárzás körülbelül 40%-át a radon és rövid felezési idejű bomlástermékei okozzák, melyek mindig jelen vannak a lakóhelyiségek légterében és kisebb koncentrációban a szabad levegőben is: a szabad levegőn mért radon aktivitás-koncentráció mérsékelt égövi világátlaga 5 Bq/m³, a lakóhelyiségekben mért radon-koncentráció világátlaga 50 Bq/m³.

A radon név a rádium emanáció kifejezésből keletkezett, mely a radon régi neve volt. A radon a rádiumból keletkezik (lásd alább), az emanatio latinul kifolyást jelent.^[1]

1. ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 123. o. ISBN 963 8334 96 7