Titan (hold)

Titan
A Titan természetes színekben
Felfedezése
Felfedező	Christiaan Huygens
Felfedezés ideje	1655. március 25.
Névadó	titánok
Pályaadatok
Periapszis	1 186 680 km
Apoapszis	1 257 060 km
Fél nagytengely	1 221 850 km
Pálya excentricitása	0,028880
Orbitális periódus	15,945421 nap
Keringési periódus	15,945 nap
Inklináció	0,348° (a Szaturnusz egyenlítőjéhez)
Anyabolygó	Szaturnusz
Központi égitest	Szaturnusz
Fizikai tulajdonságok
Méret	2535,2×2525×2526,4 km
Átlagos átmérő	5150 km
Felszín területe	83·106 km²
Tömeg	1,3452×1023 kg
Átlagos sűrűség	1,88 g/cm³
Felszíni gravitáció az egyenlítőnél	1,35 m/s², vagyis 0,14 g
Szökési sebesség	2,635 km/s
Sziderikus forgásidő	4,518212 nap (szinkron forgás)
Tengelyferdeség	nulla
Albedó	0,21 [1]
Felszíni hőmérséklet	94 K (-179.5 °C)[2]
Atmoszféra
Légköri nyomás	160 kPa
Összetevők	nitrogén 95%, metán 5%
A Wikimédia Commons tartalmaz Titan témájú médiaállományokat.
WL entity
Sablon • Wikidata • Segítség

A „Titan” lehetséges további jelentéseiről lásd: Titán (egyértelműsítő lap).

A Titan (görög Τιτάνας) a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Naprendszer második legnagyobb holdja a Ganymedes után. 1655. március 25-én a holland csillagász, Christiaan Huygens fedezte fel. A holdak közül a Holdon kívül ezelőtt csak a Jupiter Galilei-holdjait ismerték. A névadó ezúttal nem egy görög mitológiai alak, hanem egy egész csoport, a titánok.

A Titan az egyetlen, sűrű légkörrel rendelkező hold a Naprendszerben. Egészen a közelmúltig ez a légkör megakadályozta a Titán felszínének optikai vizsgálatát, de az amerikai-európai Cassini–Huygens küldetés nemrégiben új adatokkal szolgált a felszínéről, és további adatokat közöl folyamatosan a holdról. A felszínére az űrszondapáros Huygens nevű európai leszállóegysége szállt le.

Tudományos kutatása azért kiemelten fontos, mert a belsejében fagyott állapotban megmaradhattak azok a kémiai anyagok, amik a Földön az élet kialakulásában szerepet játszottak, de egyszerű élet megjelenése sem kizárt. Légkörében szerves anyagok is találhatók.^[3]

1. ↑ Williams, D. R.: Saturnian Satellite Fact Sheet. NASA, 2008. augusztus 21. (Hozzáférés: 2000. április 18.)
2. ↑ Mitri, G. et al. (2007). „Hydrocarbon Lakes on Titan”. Icarus 186 (2), 385–394. o. DOI:10.1016/j.icarus.2006.09.004.  
3. ↑ http://saturn.jpl.nasa.gov/science/moons/moonDetails.cfm?pageID=16 A Titán a NASA Cassini oldalán