Xenon

Nem tévesztendő össze a következővel: Xenon (mikroprocesszor).

54 jód ← xenon → cézium Kr ↑ Xe ↓ Rn 54 Xe Periódusos rendszer
Általános
Név, vegyjel, rendszám	xenon, Xe, 54
Latin megnevezés	xenon
Elemi sorozat	nemesgázok
Csoport, periódus, mező	18, 5, p
Megjelenés	színtelen
Atomtömeg	131,293(6) g/mol
Elektronszerkezet	[Kr] 4d10 5s2 5p6
Elektronok héjanként	2, 8, 18, 18, 8
Fizikai tulajdonságok
Halmazállapot	gáz
Sűrűség	(0 °C, 101,325 kPa) 5,894 g/l
Hármaspont	161,36 K, 81 500 Pa
Olvadáspont	161,4 K (-111,7 °C, -169,1 °F)
Forráspont	165,03 K (-108,12 °C, -162,62 °F)
Olvadáshő${\displaystyle \Delta _{fus}{H}^{\ominus }}$	2,27 kJ/mol
Párolgáshő ${\displaystyle \Delta _{vap}{H}^{\ominus }}$	12,64 kJ/mol
Moláris hőkapacitás	(25 °C) 20,786 J/(mol·K)
Kritikus nyomás	5,84 MPa
Kritikus hőmérséklet	289,8 K (16,6 °C)
Gőznyomás P/Pa 1 10 100 1 k 10 k 100 k T/K 83 92 103 117 137 165
Atomi tulajdonságok
Kristályszerkezet	köbös lapcentrált
Oxidációs szám	0, +2, +4, +6 (ritkán több mint 0) (gyengén savas oxid)
Elektronegativitás	2,6 (Pauling-skála)
Ionizációs energia	1.: 1170,4 kJ/mol
	2.: 2046,4 kJ/mol
	3.: 3099,4 kJ/mol
Atomsugár (számított)	108 pm
Kovalens sugár	130 pm
Van der Waals-sugár	216 pm
Egyebek
Mágnesség	nem mágneses
Hőmérséklet-vezetési tényező	(300 K) 5,65 mW/(m·K)
Hangsebesség	(liquid) 1090 m/s
CAS-szám	7440-63-3
ATC-kód	N01AX15, V09EX02, V09EX03
Fontosabb izotópok
Fő cikk: A xenon izotópjai izotóp természetes előfordulás felezési idő bomlás mód energia (MeV) termék 124Xe 0,1% 1,1 E17 y ε ε nincs adat 124Te 126Xe 0,09% Xe stabil 72 neutronnal 127Xe mest. 36,4 d ε 0,662 127I 128Xe 1,91% Xe stabil 74 neutronnal 129Xe 26,4% Xe stabil 75 neutronnal 130Xe 4,1% Xe stabil 76 neutronnal 131Xe 21,29% Xe stabil 77 neutronnal 132Xe 26,9% Xe stabil 78 neutronnal 133Xe mest. 5,243 d β− 0,427 133Cs 134Xe 10,4% Xe stabil 80 neutronnal 135Xe mest. 9,10 h β− 1,16 135Cs 136Xe 8,9% 2,36 E21 y β− nincs adat 136Ba
Hivatkozások

A xenon (INN) egy kémiai elem, vegyjele Xe, rendszáma 54. Színtelen, szagtalan, nehéz nemesgáz, előfordul kis mennyiségben a Föld atmoszférájában is^[1] (9·10⁻⁵ térfogatszázalék, 4·10⁻⁵ tömegszázalék). Bár kémiailag általában közömbös, ismert néhány reakciója, például melynek során xenon-hexafluoroplatinát, az elsőként előállított nemesgázvegyület keletkezik.^[2][3][4]

A természetben előforduló xenonnak kilenc stabil izotópja van. Ezen felül további 40 nem stabil, radioaktív izotópja létezik. A xenon izotópjainak aránya fontos eszköz a Naprendszer történetének vizsgálatakor.^[5] A xenon-135 maghasadás következtében jön létre, és az atomreaktorokban neutronelnyelőként viselkedik.^[6]

A xenont ívlámpákban^[7] és vakukban,^[8] illetve általános érzéstelenítőként is alkalmazzák.^[9] Az első excimerlézerek xenon dimer molekulát (Xe₂) használtak aktív közegként,^[10] az első lézerekben pedig xenon villanólámpákat használtak pumpálásra.^[11] A xenont a feltételezett gyengén kölcsönható nehéz elemi részecskék (WIMP-ek) felkutatásában is alkalmazzák,^[12] valamint ezt használják az űreszközök ionhajtóművének hajtóanyagaként.^[13]

1. ↑ Staff: Xenon. Columbia Electronic Encyclopedia. Columbia University Press, 2007. (Hozzáférés: 2007. október 23.)
2. ↑ Husted, Robert; Boorman, Mollie: Xenon. Los Alamos National Laboratory, Chemical Division, 2003. december 15. [2010. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 26.)
3. ↑ Rabinovich, Viktor Abramovich. Thermophysical properties of neon, argon, krypton, and xenon, English-language, Washington, DC: Hemisphere Publishing Corp. (1988). ISBN 0195218337. Hozzáférés ideje: 2009. április 2. –National Standard Reference Data Service of the USSR. Volume 10.
4. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) beautiful nevű lábjegyzeteknek
5. ↑ Kaneoka, Ichiro (1998). „Xenon's Inside Story”. Science 280 (5365), 851–852. o. DOI:10.1126/science.280.5365.851b. (Hozzáférés: 2007. október 10.)  
6. ↑ Stacey, Weston M.. Nuclear Reactor Physics. Wiley-VCH, 213. o. (2007). ISBN 3527406794 
7. ↑ Burke, James. Twin Tracks: The Unexpected Origins of the Modern World. Oxford University Press, 33. o. (2003). ISBN 0743226194 
8. ↑ Mellor, David. Sound Person's Guide to Video. Focal Press, 186. o. (2000). ISBN 0240515951 
9. ↑ Sanders, Robert D.; Ma, Daqing; Maze, Mervyn (2005). „Xenon: elemental anaesthesia in clinical practice”. British Medical Bulletin 71 (1), 115–135. o. DOI:10.1093/bmb/ldh034. PMID 15728132. (Hozzáférés: 2007. október 2.)  
10. ↑ Basov, N. G., Danilychev, V. A.; Popov, Yu. M. (1971). „Stimulated Emission in the Vacuum Ultraviolet Region”. Soviet Journal of Quantum Electronics 1 (1), 18–22. o. [2020. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1070/QE1971v001n01ABEH003011. (Hozzáférés: 2009. június 5.)  
11. ↑ Toyserkani, E., Khajepour, A.; Corbin, S.. Laser Cladding. CRC Press, 48. o. (2004). ISBN 0849321727 
12. ↑ Ball, Philip: Xenon outs WIMPs. Nature, 2002. május 1. (Hozzáférés: 2007. október 8.)
13. ↑ Saccoccia, G., del Amo, J. G.; Estublier, D.. „Ion engine gets SMART-1 to the Moon”, ESA, 2006. augusztus 31. (Hozzáférés: 2007. október 1.)