Szczerbiec

A Szczerbiec koronázási kard az egyetlen napjainkig fennmaradt darabja a középkori lengyel koronaékszereknek, melyet a lengyel uralkodók 1320-tól 1764-ig használtak. A kardot napjainkban Krakkóban a Wawel kincstárában őrzik, ahol kiállítási darabként megtekinthető. A kard legjellegzetesebb része a díszítőmotívumokkal ellátott markolat, melyen varázsigék, keresztény jelképek, valamint virágminták szerepelnek, valamint a pengében egy szűk vájat található, mely Lengyelország címerét tartalmazza. A kard lengyel neve a lengyel szczerba, azaz vájat, rés jelentésű szóból ered, ezért gyakran csak a Réses kard, vagy Vájt kard néven hivatkoznak rá, habár pengéje egyenes és szélei simák.

Egy a Szczerbiechez kötődő legenda szerint I. Boleszláv lengyel király okozta a bemélyedést, amikor is a kijevi Aranykapuhoz ütötte a kardot, amikor is 1018-ban a kijevi örökösödési háborúban rész vett. Jól lehet a kijevi Aranykapu csak 1037-ben épült, illetve maga a kard is csak később, a késő tizenkettedik-tizenharmadik század során készülhetett. A kard első alkalommal 1320-ban szerepelt I. Ulászló lengyel király megkoronázásakor a koronaékszerek között. A porosz csapatok 1795-ben hadizsákmányként magukkal vitték, majd ezt követően számos alkalommal cserélt gazdát a tizenkilencedik század során. 1884-ben megvásárolta a szentpétervári Ermitázs múzeum. A Szovjetunió 1928-ban visszaadta Lengyelországnak a kardot. A második világháború során a Szczerbiecet Kanadába menekítették ki és egészen 1959-ig nem is tért vissza Krakkóba. A huszadik század során a kard szimbóluma bekerült számos lengyel nacionalista és szélsőjobboldali csoport jelképei közé.